2010. május 22., szombat

Építészeti Múzeum és Kortárs Művészetek Múzeuma

Tegnap folytattam az ingyenes múzeumok felfedezését: a fő program az Építészeti Múzeum volt, és ha már ott jártam, beugrottam a mellette lévő Kortárs Művészetek Múzeumába is. Az építészeti kicsit más volt, mint amit vártam, Norvégia jellegzetes építészeti stílusának bemutatása helyett lényegében csak a királyi palota történetéről szólt a kiállítás. Lehet, hogy ez azért van, mert ingyenes, de az is lehet, hogy azért, mert kicsit furcsa rendszere van itt a múzeumoknak. Szervezetileg, papíron csak egy nemzeti múzeum van, és ennek több ágazata - ezek külön épületekben, a város más részein helyezkednek el. (A régi Nemzeti Galéria, Iparművészeti Múzeum, Építészeti Múzeum és Kortárs Művészetek Múzeuma egyesült Nemzeti Művészeti-, Építészeti- és Design Múzeum néven. Mind ingyenes!) Lényeg a lényeg, semmi nem volt a füves tetejű házakról, amiket annyira szeretek, de a kiállítás a palotáról nagyon jó volt!


A palota 1824-től 1849-ig épült Hans Ditler Frants Linstow tervei alapján. Ekkor a norvég főváros még a Christiania nevet viselte. Norvégia a dánoktól 1814-ben nyerte vissza függetlenségét, a palota építéséről szóló döntés pár évvel ezután született meg. Érdekes, hogy az akkor még szegény ország az egyetem és különböző kormányzati épületek építése előtt a palotát tartotta fontosabbnak. Az építkezésnek négy nagyobb szakasza volt, pénzhiány miatt pár évre le is álltak, valamint a terveken is módosítani kellett (2. és 3. szakasz) - eredetileg oszlopos oldaszárnyak is csatlakoztak volna a főépülethez. A változtatásokhoz az építész dán és német tanulmányutakon gyűjtött ötleteket. (Megjegyzem, a maketteket összehasonlítva nekem a mai megoldás jobban tetszik.) A '40-es években több terem készen volt már, így Carl Johan király beköltözhetett a palotába. A Carl Johan halála után 1844-ben I. Oscar vette át a koronát, és mivel az építkezés még folyt, könnyen lehetett változtatni a terveken az új királyi család igényei alapján. A végeredmény nekem nagyon tetszik: nem túl hivalkodó, mégis elég szép ahhoz, hogy méltó helyszíne legyen a királyi fogadásoknak. A teremőr, látva érdeklődésemet, volt olyan kedves és mesélt egy kicsit a palotáról, mikor a makettet nézegettem. Mesélt arról a teremről, ahol azok várakoznak, akik vannak olyan szerencsések, hogy fogadja őket a király. Ez egy (hogy is mondjam...) gondosan díszített terem, minden falát festmények borítják hegyekkel, fákkal és sok-sok madarral (a szoba innen kapta a nevét: Madaras szoba). A kiállításon volt pár óriásfotó a palota különböző termeiről - az ember kicsit úgy érezte, hogy ő is ott van.

Ezután az érdekes és sok újat mutató kiállítás után érkeztem meg a Kortárs Művészetek Múzeumába, ami igazából nem is volt a tegnapi terveim között, de gondoltam ha ingyenes, mégis benézek, hátha... Őszinte leszek, nem tetszett. A képek nem tetszettek, túl modernek és túl elvontak voltak. Ludvig Eikaas művei voltak kiállítva, főleg fametszeteket és ezekhez több, különböző színű lenyomatokat készített. Láttam egy valószínűleg nagyon híres művét (Astronaut) is, üvegtábla mögött őrizték, de nekem ez sem tetszett. Érdekes volt viszont, hogy az önarcképe, amiből többet is készített, egyáltalán nem hasonlít saját magához! Hogy ez miért lehet, nem tudni; viszont több interjút is vetítettek a kiállításon, amin egyértelműen kerek arca van, saját magát viszont nagyon keskeny állal ábrázolja. Hibás önértékelés, vagy csak nem tetszik neki a kerek arc? (Egyéb műveit is látva szerintem az előbbi.)

Tegnap csodálatos napsütés volt, és ami talán otthon nem egyértelmű: a legmelegebb úgy délután 5, de inkább 6 óra körül van. Úgy tűz ilyenkor a nap, mint otthon délben! El is kezdtem kicsit, szépen lassan barnulni. A hőmérséklet sokszor 20 fok fölött is van délután. Hajnali 4-kor már verőfényes napsütés van, és este 10-kor is teljesen világos van még. Éjjel az ég nem olyan feketés-sötétkékes mint otthon, hanem csak világoskék. Pedig a sarkkörtől még messze vagyunk! Itt éjféli napsütés nem lesz nyáron, de azért aki ehhez nem szokott hozzá, kicsit nehezen tud aludni. Alternatív megoldást nekem is kellett találnom, a szép világos függöny, ami ráadásul elég vékony is, nem túl hatékonyan sötétíti be a szobát. De visszatérve a délutáni szuper időjáráshoz: a múzeumok az Akershushöz közel voltak, így kinéztem oda, letelepedtem a fűre, és élveztem a csodaszép időjárást! Az osloiak nagyon szeretnek a füvön ücsörögni, a hideg tél után nagyon jó élvezni a tavaszt. Bárhol a városban, ahol egy kis zöldterület van, valószínűleg füvön heverésző embereket is látni. És milyen igazuk van! Sokkal jobb a friss levegőn, mint a négy fal között. A városháza előtti téren az Eurovíziós Dalfesztivál alkalmából építettek egy kis Eurovíziós falut, esténként koncertek vannak itt. Olyasmi ez, mint a Jászberényi Nyár, tegnap egy kis tánccsoport mutatta be tudását. A város most tele van virágillattal, nyílik a nárcisz, a tulipán, virágzik a gesztenye és a cseresznye, az orgonára még várni kell pár napot, csodaszép Oslo!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése