A norvégok nem beszélnek. Egyáltalán. Nincs kivétel.
Eleinte azt hittem, hogy csak az a pár norvég nem mert megszólalni, akikkel összefutottam, de mostanra már túl sok lett az ilyen véletlenekből. Azt, hogy a liftben a hellomra csak a külföldiek válaszolnak, már megszoktam. De a többit azt hiszem sosem fogom.
A konyhában visszaköszönnek ha köszönök, ez már jó! De ha véletlenül épp az ő polca előtt állok, és valamit ki szeretne venni, akkor nem szól... Nem is vár órákig, hogy hátha olvasok majd a gondolataiban, hanem egyszerűen csak utat tör magának. Ok, az ő polca, azt vesz el onnan amit akar, de muszáj engem fellökni?
Ugyanez az utcán, ha meg szeretne előzni. Nesztelenül oson mögöttem, vagy csak én nem figyelek, mert arra koncentrálok hogy minél kevesebb hibával beszéljek ahhoz, akivel épp hazafelé tartok - de ez mindegy is. Egyszer csak valaki nekem jön, én megijedek, mert otthon nem szokás ennyire hozzáérni ismeretlen emberekhez. Ezzel a mellettem levő is így van, szóvá is teszi a dolgot. Emberünk talált utat magának, bocsánatot persze ő sem kért. És pár perccel azután, hogy megvitattuk milyen illetlen dolog ilyet tenni, igazán arrébb álltam volna ha szól, jött a következő... Majd' fellökött, szó nélkül.
Busszal mentünk ki a Koppenhágába induló hajóhoz a sok csomagunkkal, mikor újabb meglepetés ért. A busz ajtaja nem tudott becsukódni, mert vmi érzékelő kütyü útjában volt a nagy tatyóm, erre a sofőr norvégul figyelmeztetett - legalábbis gondolom, mert egy kukkot sem értettem abból, amit mondott. Angol nyelven arról beszéltünk, hogy nem értjük, miért nem indulunk, mikor a mögöttem álló férfi egyszer csak rántott egy jó nagyot a táskámon, mindenféle előzetes bejelentés nélkül. Pedig ha szólt volna... nem értem én ezeket az embereket.
2010. április 20., kedd
2010. április 16., péntek
2010. április 15., csütörtök
Stockholm
A stockholmi kalandunk éjjel kezdődött és éjjel is ért véget - két teljes nappal később. A repcsink kifelé korán reggel indult, ezért kb. két óra alvás után indulhattunk is ki a reptérre, vissza pedig este indultunk, és éjjel érkeztünk. Így két napot tölthettünk Stockholm meghódításával! :)
Stockholm Skavska reptér igazából nem egészen Stockholmban van, hanem egy ici-picit távolabb - úgy 100 kilométernyire, de a városba vezető buszutat nézelődssel és/vagy alvással jól el lehet tölteni, kinek mire van nagyobb igénye.
A belvárosba érve egy fahéjas csigával kísért olcsó (!!!) és fincsi svéd kávé felhörpintése után a városháza felé vettünk az irányt, ami valószínűleg a világ legszebb városházája... (Bár van pár város a világon, ahol még nem jártam, de ennél jobbat kanyarítani tényleg nehéz!) Folyó partján van, kb. négyzetes alaplapú épület belső udvarral és oszlopokkal a folyó felőli oldalán. A kilátás nagyon szép. Tökéletes hely egy városházának, és ezt az épület tervezésekor ki is használták.
Ezután körüljártuk a környező szigeteket, láttunk sok-sok hajót, szép épületeket, a királyi palotát, eredeti svéd néger őröket a palota előtt, teljes mértékben öntöttvasból készült hidat és még sok más szépet... Nekem legjobban az óváros tetszett kis sikátoraival, régi, kicsit düledező színes házaival, kanyargós, macskaköves utcáival. A városban rengeteg az elhagyott, ottfelejtett bicikli, csakúgy, mint Osloban. Az egyik különbség viszont, hogy alacsonyabbak az árak - vettünk is egyből rénszarvaskolbászt, mert hát azt muszáj kipróbálni! Feltankoltam még csokival, sajttal, alapporokkal, levesporokkal... Oslo után Stockholmban minden nagyon olcsó! :) Persze nem ez az egyetlen különbség - igazából Stockholm teljesen más! Nagyváros, nyüzsgő közlekedéssel, de van egy teljesen ellentétes arca is: sok régi épület, rengeteg víz és híd, szép kisutcák... Stockholm egy szuper város, ahová mindenképp érdemes annak elmenni, aki eddig még nem járt ott! ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)