Építészeti Múzeum és Kortárs Művészetek Múzeuma

Tegnap folytattam az ingyenes múzeumok felfedezését: a fő program az Építészeti Múzeum volt, és ha már ott jártam, beugrottam a mellette lévő Kortárs Művészetek Múzeumába is. Az építészeti kicsit más volt, mint amit vártam, Norvégia jellegzetes építészeti stílusának bemutatása helyett lényegében csak a királyi palota történetéről szólt a kiállítás. Lehet, hogy ez azért van, mert ingyenes, de az is lehet, hogy azért, mert kicsit furcsa rendszere van itt a múzeumoknak. Szervezetileg, papíron csak egy nemzeti múzeum van, és ennek több ágazata - ezek külön épületekben, a város más részein helyezkednek el. (A régi Nemzeti Galéria, Iparművészeti Múzeum, Építészeti Múzeum és Kortárs Művészetek Múzeuma egyesült Nemzeti Művészeti-, Építészeti- és Design Múzeum néven. Mind ingyenes!) Lényeg a lényeg, semmi nem volt a füves tetejű házakról, amiket annyira szeretek, de a kiállítás a palotáról nagyon jó volt!

A palota 1824-től 1849-ig épült Hans Ditler Frants Linstow tervei alapján. Ekkor a norvég főváros még a Christiania nevet viselte. Norvégia a dánoktól 1814-ben nyerte vissza függetlenségét, a palota építéséről szóló döntés pár évvel ezután született meg. Érdekes, hogy az akkor még szegény ország az egyetem és különböző kormányzati épületek építése előtt a palotát tartotta fontosabbnak. Az építkezésnek négy nagyobb szakasza volt, pénzhiány miatt pár évre le is álltak, valamint a terveken is módosítani kellett (2. és 3. szakasz) - eredetileg oszlopos oldaszárnyak is csatlakoztak volna a főépülethez. A változtatásokhoz az építész dán és német tanulmányutakon gyűjtött ötleteket. (Megjegyzem, a maketteket összehasonlítva nekem a mai megoldás jobban tetszik.) A '40-es években több terem készen volt már, így Carl Johan király beköltözhetett a palotába. A Carl Johan halála után 1844-ben I. Oscar vette át a koronát, és mivel az építkezés még folyt, könnyen lehetett változtatni a terveken az új királyi család igényei alapján. A végeredmény nekem nagyon tetszik: nem túl hivalkodó, mégis elég szép ahhoz, hogy méltó helyszíne legyen a királyi fogadásoknak. A teremőr, látva érdeklődésemet, volt olyan kedves és mesélt egy kicsit a palotáról, mikor a makettet nézegettem. Mesélt arról a teremről, ahol azok várakoznak, akik vannak olyan szerencsések, hogy fogadja őket a király. Ez egy (hogy is mondjam...) gondosan díszített terem, minden falát festmények borítják hegyekkel, fákkal és sok-sok madarral (a szoba innen kapta a nevét: Madaras szoba). A kiállításon volt pár óriásfotó a palota különböző termeiről - az ember kicsit úgy érezte, hogy ő is ott van.

Ezután az érdekes és sok újat mutató kiállítás után érkeztem meg a Kortárs Művészetek Múzeumába, ami igazából nem is volt a tegnapi terveim között, de gondoltam ha ingyenes, mégis benézek, hátha... Őszinte leszek, nem tetszett. A képek nem tetszettek, túl modernek és túl elvontak voltak. Ludvig Eikaas művei voltak kiállítva, főleg fametszeteket és ezekhez több, különböző színű lenyomatokat készített. Láttam egy valószínűleg nagyon híres művét (Astronaut) is, üvegtábla mögött őrizték, de nekem ez sem tetszett. Érdekes volt viszont, hogy az önarcképe, amiből többet is készített, egyáltalán nem hasonlít saját magához! Hogy ez miért lehet, nem tudni; viszont több interjút is vetítettek a kiállításon, amin egyértelműen kerek arca van, saját magát viszont nagyon keskeny állal ábrázolja. Hibás önértékelés, vagy csak nem tetszik neki a kerek arc? (Egyéb műveit is látva szerintem az előbbi.)

Tegnap csodálatos napsütés volt, és ami talán otthon nem egyértelmű: a legmelegebb úgy délután 5, de inkább 6 óra körül van. Úgy tűz ilyenkor a nap, mint otthon délben! El is kezdtem kicsit, szépen lassan barnulni. A hőmérséklet sokszor 20 fok fölött is van délután. Hajnali 4-kor már verőfényes napsütés van, és este 10-kor is teljesen világos van még. Éjjel az ég nem olyan feketés-sötétkékes mint otthon, hanem csak világoskék. Pedig a sarkkörtől még messze vagyunk! Itt éjféli napsütés nem lesz nyáron, de azért aki ehhez nem szokott hozzá, kicsit nehezen tud aludni. Alternatív megoldást nekem is kellett találnom, a szép világos függöny, ami ráadásul elég vékony is, nem túl hatékonyan sötétíti be a szobát. De visszatérve a délutáni szuper időjáráshoz: a múzeumok az Akershushöz közel voltak, így kinéztem oda, letelepedtem a fűre, és élveztem a csodaszép időjárást! Az osloiak nagyon szeretnek a füvön ücsörögni, a hideg tél után nagyon jó élvezni a tavaszt. Bárhol a városban, ahol egy kis zöldterület van, valószínűleg füvön heverésző embereket is látni. És milyen igazuk van! Sokkal jobb a friss levegőn, mint a négy fal között. A városháza előtti téren az Eurovíziós Dalfesztivál alkalmából építettek egy kis Eurovíziós falut, esténként koncertek vannak itt. Olyasmi ez, mint a Jászberényi Nyár, tegnap egy kis tánccsoport mutatta be tudását. A város most tele van virágillattal, nyílik a nárcisz, a tulipán, virágzik a gesztenye és a cseresznye, az orgonára még várni kell pár napot, csodaszép Oslo!

Május 17

Május 17-e nagy nemzeti ünnepe a norvégoknak, függetlenségüket ünneplik. A királyi család előtt felvonul az összes osloi iskola, ők integetnek a kicsiknek, órákig eltart az egész ceremónia. A sulitól kaptam jegyet a palota előtti állóhelyre, ahonnan mindent jól lehet látni, egy ideig onnan szemléltem az eseményeket. Pár órával később elindultam haza - a fényképezőgépemet otthon hagytam... -, épp próbáltam magam átverekedni a tömegen, mikor a felvonulók között megpillantottam az osztálytársaimat. Nem igazán tartozunk egyik általános iskolához sem, de ezt senki sem kérdezte... :) Csatlakoztam hozzájuk, és nagy büszkén felvonultunk mi is a király előtt! Integetett nekünk, láttam, hogy rám is nézett! Mosolygott és integetett az egész királyi család, nagyon közelről láttuk őket, óriási élmény volt!

Szépen felvonultunk, a menet vége a kikötőnél volt. A városháza előtti tér tele volt emberrel, ennyien nem is laknak Osloban... Teljesen úgy éreztem magam, mint egy átlagos napon Budapesten. :) (Egyébként azóta többször is jártam a kikötőben, és a tömeg megmaradt, úgy látszik az itteniek nagyon szeretik az akerbryggei sétányt.) Itt pihentünk, ettünk-ittunk, hogy újult erővel tombolhassuk végig a délutáni koncertet. Na jó, kicsit túlzás, hogy tomboltunk... Hulla fáradtan ácsorogtunk és vártuk, hogy Alexander Rybak énekeljen. Énekelt. Ügyes, jól tud hegedülni. Este még egyszer hallottuk őt, elénekelte a Fairytale-t, amivel tavaly megnyerte a dalfesztivált. Később ugyanis egy másik koncert is volt ugyanitt, ahol azok a norvég zenészek-énekesek léptek fel, akiknek valami köze volt az Eurovíziós Dalfesztiválhoz. Volt Bobbysocks (3:15-től aranyos kis szám), egy fura kinézetű, hosszú göndör fekete hajú rocker és még sok más (pl. volt ez és ez a dal), akik mikor feltűntek a színpadon, mindenki elkezdett sikítozni... Valószínűleg nagyon ismert művészek, én egy számot sem ismertem. Viszont nagyon jól éreztem magam, szuper volt a zene, ha előbb ismertem volna a dalokat, talán még én is sikítoztam volna. :)

A képek a királyi család honlapjáról vannak. A linkek pedig a Fairytale kivételével azon a koncerten készültek, amin én is ott voltam - az első (na jó, második...) sorban kell keresni, ha valaki meglát, kérem jelezze! :)

Símúzeum

Ma jártam a világ legrégebbi símúzeumában Holmenkollenen. Az itteni legnagyobb - világviszonylatban negyedik - síugrósánc felső része mellett van a múzeum, ami idén 125 éves.


A bejáratnál egy kutyus fogadott a Framről, aki nagyon nem akart az északi sarkra menni, ezért beleugrott a vízbe. A víz jéghideg volt, ezért valaki a legénységből kimentette, az életét kockáztatva ezzel. A kutyus egyik azon kevés kutyáknak az egyike (vagy talán ő volt az egyetlen?), akik túlélték a sarkvidéki utat. Ha egy kutya beteg lett vagy megsebesült, lelőtték, és megetették a többi kutyával - ez az élet körforgása.

A múzeumban megtudtam, hogy már több, mint ezer évvel ezelőtt is profik voltak az északiak a síkészítésben, de hát szükségük is volt rá. Sílécek segítségével nem süllyednek el a nagy hóban. Terepviszonyoktól és funkciótól függően többféle sít használtak, melyeknek mérete változó volt. A léc alsó részén hosszában ejtettek egy bevágást (ez a lentebbi képen látható is), ezzel könnyebben irányítható lett. Figyeltek arra is, hogy mikor a fatörzsből kivágták a lécnek szánt fát, az évgyűrűk görbületétől függően melyik oldal legyen a léc alja, és melyik a teteje. Norvégia egyes részein faragásokkal is díszítették a síléceket. És a férfiak ezer évvel ezelőtt is ugyanolyanok voltak, mint ma: néhol státusszimbólumnak is számított a hosszú síléc, mit sem törődve azzal, hogy okosabb dolog lenne a kívánt funkcióhoz kiválasztani a léc hosszát...


Síbotból is láttam párat, melyeket ügyes módon többfunkcióssá alakítottak: némelyiken kanál volt, hogy ha megszomjazott a fáradt síelő, akkor könnyen igyék; másiknak pedig éles lándzsa vége volt, mely az aznapi vacsi szolgáltatására specializálódott.


Láttunk a múzeumban egy szép szarvast is, és felvilágosítást kaptunk arról, hogy az Oslo közeli erdőkben egész sokat láthatunk. Nem bántanak, kivéve, ha odamegyünk hozzájuk és zavarjuk őket. Valamint ha újdonsült anyaszarvassal találkozunk, ne nagyon menjünk közel a kicsikhez, inkább lássuk be, hogy az anyaszarvas erősebb nálunk. De ha csak távolról nézzük őket, akkor tényleg barátságosak. :) Fontos tudni még a turistajelzések rendszerét: a piros csak téli cross-country-ra vonatkozik! Sokszor egybeesik a nyári kék jelzésekkel, mégis érdemes odafigyelni arra, hogy nyáron ne pirosat kövessünk, különben egyszer csak egy tó partján találjuk magunkat, ahonnan az egyetlen helyes út egy több kilométeres út visszafelé a legközelebbi elágazásig. Ezeken a részeken ugyanis télen simán keresztülvághatsz, de nyáron nem elég vastag a jég...

És hogy valamit a helyszínről is megtudjunk: maketteken kiállították a síugrósánc 1892-es, 1928-as, 1952-es és 1982-es állapotát. Most nagy felújítások folynak, az ezt mutató makett nyáron kerül a múzeumba. Egy másik terem pedig a királyi családról és legfőképp síelési szokásaikról szólt, sok fotóval. Egyikükről bélyeg is készült, amint épp száguld a síugrósáncon lefelé - csak épp kicsit igazítani kellett a képen, mert a lécek nem egy irányba álltak... :) Olav király pedig - aki híres volt arról, hogy szenvedélye volt a síelés - az 1973-as olajválság alatt, mikor vasárnaponként tilos volt autóba szállni, villamossal ment el síelni. Fotó is készült arról, mikor az ellenőrnek nyújtja át a jegyét - teljesen természetes arccal, mintha csak ezt tenné minden nap.

Turist i egen by

Tegnap Osloban egész napos múzeumozgatás volt a Turist i egen by (legyél turista a saját városodban) nevű rendezvény keretében. A városházán egy igazán hangzatos megnyitóbeszéd (egy kukkot sem értettem belőle...) és egy kis tolongás után mindenki kapott egy Oslo passt, amivel minden osloi múzeumba ingyenesen be lehetett menni. Sok múzeumban tárlatvezetések is voltak, de hát ugye az is på norsk...

Én régebben már voltam pár múzeumban (Fram, Viking Hajók Múzeuma, Kon-Tiki, Norvég Technikai Múzeum, Nemzeti Galéria, Norvég Néprajzi Múzeum), valamint kihúztam még a listáról az ingyenes múzeumokat (jobb lesz oda akkor menni, mikor nincs tömeg...), és elmentem oda, ami maradt! Így jártam a következő múzeumokban:

Természettudományi Múzeum
Sok kitömött állat, okos dolog ugyan szépen a "nagy családfa" szerint sorba rendezni őket, de mégsem volt az igazi... Sötét volt, nem keltette fel az ember figyelmét, pénzt nem adnék ki érte, de így ingyen jó volt. Kipipálva.


Geológiai Múzeum
A kövek sosem érdekeltek túlzottan, kár, mert ez egy jó kis múzeum. Még egy térkép is volt Oslo környékéről, hogy hol milyen kőzeteket találunk. Volt néhány dínó-csontváz is, olyan "kövek között ezt találtuk" féle... Ez tetszett.



Tengerészeti iskola (Sjømannsskolen) - Ekeberg
A négy múzeumon kívül jártam még a Tengerészeti Iskolánál, az első emeleti teraszán elfogyasztottam 3 ingyen kávét és 2 ingyen répatorta szeletet, miközben élveztem a gyönyörű kilátást a városra és a fjordra. Az épület egyébként 1913-19 között épült A. H. Bjercke és G. Eliassen tervei alapján, romantikus stílusban. Az előcsarnokot Per Krohg freskói díszítik, amit nem vettem észre, mert vak sötét volt bent. Nem baj, úgyis visszamegyek, mert egy közeli domb falain 5000 éves sziklarajzokat lehet látni. (Egyébként, azoknak, akik már jártak itt: ez az az épület, amit láttunk az Operaházból, négy tornya van, és sosem tudtuk, hogy mi a fene ez!)


Akershus Várkastély
Az Akershus erőd kastélyát mutatják itt be. A szokásos dolgok: szépen berendezett szobák, sok szép régi bútor és rengeteg tükör, amik nagyon tetszettek! Az udvarban korhű ruhába öltözött árusok voltak, meg lovagi torna, vagy legalábbis valami hasonló. Nem igazán értettem mit beszélnek, minden norvégul volt, de ha belegondolok, otthon is minden rendezvény magyarul van, úgyhogy egy szavam sem lehet. A kastélyban található VII. Håkon király, Maud királynő, V. Olav király és Märtha trónörökösnő sírja.

Norvég Ellenállási Múzeum
A múzeum az Akershus erődben van, amit a második világháború alatt elfoglaltak a németek (1941-45). Itt a norvégiai eseményeket követhetjük nyomon, és hogy hogyan győzte le a megszállókat a norvég ellenállási mozgalom. Érdekes kiállítás, ajánlom mindenkinek a múzeumot, nekem sajnos nem sok időm volt rá...


Kon-Tiki Múzeum
Itt már jártam ugyan, de az Ellenállási Múzeum után becsatlakozott hozzám néhány osztálytársam, azzal a tervvel, hogy átmegyünk a Norvég Tengerészeti Múzeumba, ami egyébként következő, és egyben utolsó pontja volt a tegnapi tervemnek. Persze elkéstünk. A múzeum délután 4-kor zár, mi kicsit 4 után értünk oda. A Kon-Tiki viszont nyitva volt, így betértünk oda. Nekem ez annyira nem tetszik... Ok, nagyon figyelemre méltó az az út, amit megtettek azzal a tutajjal, de nekem valahogy mégiscsak egy olyan múzeumot jelent, amiben van 2 tutaj. És ennyi.

Több szempontból is jó volt ez a nap. Először is, nagyon szeretek múzeumokba járkálni, így elmehettem pár olyan helyre, ahol még nem voltam, és ha fizetni kéne érte, lehet hogy nem is mentem volna el. Megtudtam pár dolgot, amit eddig nem tudtam: például hogy mi az az épület és hogy milyen jó a teraszán kávézni, hogy milyen sokféle hal és sirály van, hogy vittek fel egy kis norvég zászlócskát a Holdra (és vissza is hozták), hogy egész nagy kastély van az erődben, és hogy barlangrajzok is vannak Osloban - de ezt sajnos csak ma olvastam. Nem baj, van még két hónapom, és addig még a többi múzeumba is el fogok menni!

Koppenhága

Életemben először, de remélem nem utoljára óóóriási nagy hajóval utaztam! Egyik hétvégén átmentünk Koppenhágába, pénteken délután 5-kor indultunk, és másnap délelőtt fél 10-kor kötöttünk ki. Egy napot töltöttünk a városban, körülnéztünk, majd másnap délután 5-kor indultunk is vissza.

Dánia fővárosa nagyon szép, rengeteg régi ház, sok kis utca, Királyi palota, Christiansborg palota, múzeumok, szép kertek, csavart tornyú templomok, Carlsberg sörgyár, ahol a kiállítást nem, de autóversenyt láttunk... Christiania városrész egy külön kis szigeten helyezkedik el, amelynek szép kis bástyái vannak. Itt keveredik a régi kisutcák kultúrhangulata egy kis gettófílinggel. Érdekes egyveleg, az egyik utcában még egy különleges templom mellett megy el az ember, szép, rendezett, de nagyon régi, düledező és aranyos házikók mellett, majd a következő utcában hirtelen olyan helyen találja magát, ahol a fiatalság szabadsága teljesen betelíti a levegőt, mindenféle ember megtalálható ott és bármit szabad. Ezzel párhuzamosan rendőr sem sok van a környéken, tipliztem is el gyorsan... :) Imádok császkálni régi kisutcákban, inkább visszakanyarodtam ilyen irányba.

Sok időnk nem volt körülnézni, a hétvége legnagyobb részét a hajón töltöttük, de annyira nem is baj, nekem ez a rész tetszett a legjobban! Mikor néztük a fjordot, a naplementét... csodálatos volt! Visszafelé jövet korán reggel felkeltem, kimentem a hajó orrába és egy kényelmes széken ülve reggeliztem meg a dániai szállodából megmentett camembert sajtot eredeti dán kenyérrel, miközben az Oslo-fjord partját néztem.

A norvégok nem beszélnek

A norvégok nem beszélnek. Egyáltalán. Nincs kivétel.

Eleinte azt hittem, hogy csak az a pár norvég nem mert megszólalni, akikkel összefutottam, de mostanra már túl sok lett az ilyen véletlenekből. Azt, hogy a liftben a hellomra csak a külföldiek válaszolnak, már megszoktam. De a többit azt hiszem sosem fogom.

A konyhában visszaköszönnek ha köszönök, ez már jó! De ha véletlenül épp az ő polca előtt állok, és valamit ki szeretne venni, akkor nem szól... Nem is vár órákig, hogy hátha olvasok majd a gondolataiban, hanem egyszerűen csak utat tör magának. Ok, az ő polca, azt vesz el onnan amit akar, de muszáj engem fellökni?

Ugyanez az utcán, ha meg szeretne előzni. Nesztelenül oson mögöttem, vagy csak én nem figyelek, mert arra koncentrálok hogy minél kevesebb hibával beszéljek ahhoz, akivel épp hazafelé tartok - de ez mindegy is. Egyszer csak valaki nekem jön, én megijedek, mert otthon nem szokás ennyire hozzáérni ismeretlen emberekhez. Ezzel a mellettem levő is így van, szóvá is teszi a dolgot. Emberünk talált utat magának, bocsánatot persze ő sem kért. És pár perccel azután, hogy megvitattuk milyen illetlen dolog ilyet tenni, igazán arrébb álltam volna ha szól, jött a következő... Majd' fellökött, szó nélkül.

Busszal mentünk ki a Koppenhágába induló hajóhoz a sok csomagunkkal, mikor újabb meglepetés ért. A busz ajtaja nem tudott becsukódni, mert vmi érzékelő kütyü útjában volt a nagy tatyóm, erre a sofőr norvégul figyelmeztetett - legalábbis gondolom, mert egy kukkot sem értettem abból, amit mondott. Angol nyelven arról beszéltünk, hogy nem értjük, miért nem indulunk, mikor a mögöttem álló férfi egyszer csak rántott egy jó nagyot a táskámon, mindenféle előzetes bejelentés nélkül. Pedig ha szólt volna... nem értem én ezeket az embereket.

Itt jártam eddig :)

• Create your own travel map or travel blog


• Great holiday rentals at TripAdvisor

Stockholm

A stockholmi kalandunk éjjel kezdődött és éjjel is ért véget - két teljes nappal később. A repcsink kifelé korán reggel indult, ezért kb. két óra alvás után indulhattunk is ki a reptérre, vissza pedig este indultunk, és éjjel érkeztünk. Így két napot tölthettünk Stockholm meghódításával! :)

Stockholm Skavska reptér igazából nem egészen Stockholmban van, hanem egy ici-picit távolabb - úgy 100 kilométernyire, de a városba vezető buszutat nézelődssel és/vagy alvással jól el lehet tölteni, kinek mire van nagyobb igénye.


A belvárosba érve egy fahéjas csigával kísért olcsó (!!!) és fincsi svéd kávé felhörpintése után a városháza felé vettünk az irányt, ami valószínűleg a világ legszebb városházája... (Bár van pár város a világon, ahol még nem jártam, de ennél jobbat kanyarítani tényleg nehéz!) Folyó partján van, kb. négyzetes alaplapú épület belső udvarral és oszlopokkal a folyó felőli oldalán. A kilátás nagyon szép. Tökéletes hely egy városházának, és ezt az épület tervezésekor ki is használták.


Ezután körüljártuk a környező szigeteket, láttunk sok-sok hajót, szép épületeket, a királyi palotát, eredeti svéd néger őröket a palota előtt, teljes mértékben öntöttvasból készült hidat és még sok más szépet... Nekem legjobban az óváros tetszett kis sikátoraival, régi, kicsit düledező színes házaival, kanyargós, macskaköves utcáival. A városban rengeteg az elhagyott, ottfelejtett bicikli, csakúgy, mint Osloban. Az egyik különbség viszont, hogy alacsonyabbak az árak - vettünk is egyből rénszarvaskolbászt, mert hát azt muszáj kipróbálni! Feltankoltam még csokival, sajttal, alapporokkal, levesporokkal... Oslo után Stockholmban minden nagyon olcsó! :) Persze nem ez az egyetlen különbség - igazából Stockholm teljesen más! Nagyváros, nyüzsgő közlekedéssel, de van egy teljesen ellentétes arca is: sok régi épület, rengeteg víz és híd, szép kisutcák... Stockholm egy szuper város, ahová mindenképp érdemes annak elmenni, aki eddig még nem járt ott! ;)

Múlt hétvége

Sokan panaszkodtak, hogy mostanában nem írok túl gyakran. Én próbálok, de hát olyan kevés az a 24 óra egy nap! Írandóm pedig még lenne is, de talán pont ez a baj - annyi minden történik, hogy nincs sok időm a projekt mellett még blogot írni is... A norvég tanulás meg egyre jobban hátrébb szorul. És ez nem jó... Furcsa nyelv ugyan, majdnem minden igéhez kell visszaható névmás, és egy magyar mondat lefordítva sokkal több norvég szóból áll, de azért mégis jó lenne megtanulni a nyelvet.

De ezt inkább hagyjuk, mesélek inkább például a múlt hétvége eseményeiről! Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy csütörtökön délután elmentünk bowlingozni. Ekkor diákkedvezmény van, még az otthoni árakhoz képest is olcsó volt (50kr 2 játék+cipő). Most bowlingoztam először! :) Jó volt, 14-en voltunk, nemcsak a mi osztályunkból, hanem a filozófia valamint a kultúrák közti kommunikáció szakosok közül is jöttek páran. Első körben selejteztünk, és bejutottam az első 7-be. :) Kiforrott technikám még nincs, de egész jól bevált az, hogy hőn szeretett szerkó tanárunkat képzeltem a pálya végére, ahogy széttárt lábakkal csücsül... (3 félév alatt sikerült teljesítenem a tárgyat...) Bowling után benéztünk norvég órára, majd koli - valaki rendezett valami bulit valamelyik szinten, ahogy lenni szokott...

A szombat még ennél is jobb volt, megrendeztük a főzőverseny második részét, de mivel a csapat nagy része külföldön volt, ezért főzés volt, verseny nem. És végül cleaning-party lett az egészből, de ez hosszú sztori... Mi micro-spoon-cake-et csináltunk Ronalddal, ami valószínűleg a világ legegyszerűbb sütije, és egész finom! Az alap az, hogy egy bögrében össze kell keverni a hozzávalókat (4 ek. liszt, 3 ek. olaj, 3 ek tej, 2 ek. cukor, 2 ek. kakaópor, 1 kk. sütőpor, 1 tojás, turbózható csokidarabkákkal vagy mazsival) egy kb 3 dl-es bögrében, és 4 perc alatt kisütni a mikróban. Szuper! (Nem túl egészséges, és nem is sorolható a profi sütik közé, de ha nagyon sütiehetnéke van az ember lányának, akkor jól jön ez a recept!) Na mi ebből csináltunk 12 adagot, egyben összekeverve. Mint később kiderült, 48 evőkanál liszt kb. 1 kg... :) A kínaiak csináltak tavaszi tekercseket, ami szuper volt, nem az a zsíros fajta, amit otthon ettem egy kínai kajáldában. Csináltak még vmi gombócokat is, ami borzalmas volt, alig lehetett lenyelni, olyan ragacsos volt... ble... Rajtuk kívül viszont mindenki édességgel készült: a francia-lengyel csapat crême brûlée-t és habcsókokat csinált, a hollandok pedig elvileg browniet vaníliafagyival, de mivel már így is sok volt a süti, ezért ez nem került elő... Még a másnapi afterparty-n sem, amikor a másik tál crême brûlée-t pusztítottuk el. Csak sokat meséltek róla, hogy már délután megcsinálták, és nagyon finom, csak hát már így is nagyon sok cukros dolgot fogyasztottunk, ami igaz, de hát akkor is... Na mindegy, a lényeg, hogy a buli szuper volt, rengeteg cukrot fogyasztottunk, kockáztunk, itt volt a németek katona haverja is, én meg kitakarítottam a konyhát. Kétszer. Egyszer a főzés előtt, egyszer utána, és persze közben rengeteget mosogattam. (Este volt!) Azóta jóillatú (na ez lenne a hosszú része a sztorinak, de inkább tényleg hagyjuk...) és - többé-kevésbé - tiszta is a konyhánk. :) Viszont egy bögrémet és a szivacsomat ellopták, ez utóbbit nem igazán értem, hogy miért...

A nagy cleaning-party végül vasárnap reggel ért véget, aminek következtében a délben kezdődő Sunday in the Cityről késtem egy röpke órát, de lényegében csak a miséről maradtam le, a Nemzeti Galériába bemehettem Isten áldása nélkül is. Megmutatták Munch ott kiállított képeit, és meséltek is róla. Láttam a Sikolyt, de nekem élőben sem tetszett annyira. Sokkal jobban tetszett Hans Jæger, az író portréja. Nem tudom miért, csak úgy tetszett, ezért képeslapon meg is vettem.

És a kultúr-vonalon megmaradva, de időben kicsit hátrébb tekerve: pénteken voltam az új operaházban, ami érdekes hatással volt rám. Ez az érdekes hatás az, hogy kedvet kaptam ahhoz, hogy elmenjek az operába. Ez nem az én műfajom ugyanis, sokkal jobban szeretem a színházat, és ebből is azt, amiben minimális a zene. (Kivétel ez alól persze az István, a király, de az más!) A véleményem az operaházról elég ambivalens: egyrészt tetszik a sok fa (annak ellenére, hogy kicsit fényes fát használtak), mindig szerettem ezt a sötétebb árnyalatú fát; valamint az, hogy mindent átgondoltan építettek meg, a legfontosabb szempont a tökéletes hangzás biztosítása volt, amit sikerült úgy szem előtt tartaniuk, hogy az nem rontott más jellemzőkön. Másrészt viszont egyáltalán nem nézett ki úgy, mint egy operaház, új volt, nagyon modern volt, és bár a hangzás elsőbbsége miatt tényleg nem került semmi háttérbe, mégis hiányzott valami... Valami, ami igazán operaházzá tette volna az épületet. Különleges az épület az aulában gleccsert szimbolizáló, az évszaknak megfelelően megvilágított falrésszel, a ruhatárból megközelíthető, meglepően bejárati ajtó nélküli, de mégis szeparált (és kicsit sokkolóan sötét) mellékhelyiséggel, az aula igazán nagy belmagasságával és csupa-üveg falaival. Középen egy fa emelkedik ki, aminek törzsén körbe-felsétálva egyre melegebb, egyre hangulatosabb úton haladva jutunk el a fa törzsének belsejében található nagyterembe. Sok fa, tényleg szép, tényleg meleg és hangulatos, de még mindig nem operaház, még mindig hiányzik valami... És ez valószínűleg az a giccs, amit én egyébként nem szeretek.

A kép kicsit régebbi (jan. 31.), mert most elfelejtettem fényképezőgépet vinni magammal, de az épület nem változott :)

Ezen a héten a Stortingetben, a norvég parlament épületében jártam. Szép volt és érdekes, csináltam pár képet is... folyt. köv.

Milyen külföldi cserediáknak lenni?

Múlt héten tartottam egy előadást arról, hogy milyen nekem, magyar cserediáknak itt, Osloban tanulni. Azt hiszem ilyesmi előadást inkább otthon kéne tartani, szerintem kevesebben mennek ki a BME-ről külföldre, mint ahogy illene, mint ahány lehetőség lenne... Sokan félnek, mert más kultúra, anyu nem főz és nem mos ránk, mindenki más nyelven beszél. De elfelejtik azt, hogy ugyanez a helyzet a többi cserediákkal is, nekik is megvannak ugyanezek a problémáik. Így elég hamar el lehet érni a "volt hoppá, nincs hoppá" állapotot.

Na és hogy milyen külföldi cserediáknak lenni? Az igaz, hogy kicsit nehezebb, mint otthon - mert hát valamit valamiért -, de érdekesebb is! Itt minden más, minden új. Először azt veszi észre az ember, hogy nincs szaga a levegőnek, tiszta. Aztán megkóstolja a vizet, aminek viszont elég jellegzetes íze van. De sebaj, a lényeg hogy iható, és úgyis szeretem a teát! A boltban rengeteg minden más, mert a norvégok nem engedik be az olcsó márkákat az országba, hogy védjék a sajátjaikat. Ez jó, és így tényleg megismerem a jellegzetes norvég ételeket, de igazán ráírhatnák a termékekre angolul is, hogy mi a fene az, akkor legalább tudnám, hogy mit eszek. :) A Freia csoki szuper, az ICA-ban nagyon finom teafüvet (igazi teát, nem filtereset) lehet kapni, a zöldségeknek és gyümölcsöknek semmi íze sincs, de már vettem fűszereket, és Anyától kaptam igazi pirospaprikát. (Mert lehet, hogy nem mos rám, de jó magyar kaját azért küldött ;) )

Mindennek van előnye és hátránya. De ha ismerem mindkét oldalt, akkor a végeredmény inkább jó. :) Például nagyon jó az is, hogy péntekente szerveznek valami kulturális programot, most az új Operaházat nézzük meg. Ha sokat vagyok a többiekkel, akkor fejlődik az angolom is, valamint elég sokat tudok meg különböző kultúrákról, más népek viselkedési szokásairól. És ezt nem úgy, hogy olvasok róla vagy elmesélik, hanem a saját bőrömön tapasztalom. Úgy valódibb, és többet is tanul belőle az ember...

Első norvég alkotásom

A házi feladat az volt, hogy írjunk egy kisebb szöveget a szülővárosunkról. Szerencsés helyzetben voltam, mert választhattam Jászapáti, Jászberény és Budaörs között. :) Választásom azért esett Berényre, mert hirtelen erről jutott eszembe a legtöbb dolog...

Meg hjemby

Jeg fødtet i Jászberény, men jeg bor i Budaörs nå, i nærheten av Budapest.

Jászberény er liten by med tretti tusen folk. Det er sentrum til Jászság. Det var en by i 9-10. århundre her, eller en har død i tatar krig. Etter konge IV. Béla invitere jász folk flyttet her i 13. århundre. Men nå er ikke forskjellen jász og ungarsk folk.

Jászberény ha det meste statue og monument i Jász-Nagykun-Szolnok len, og her det er eldst museum, selvfølgelig Jász muset. Her er Zagyva elv, mange land og liten skoger. Mange grønsak brygger her, særlig paprika og tomat. Jászberény ha stor marked i sentrum til by.

Det er bad også, det er mange varme utspring i Ungarn. I sommer det er festspill med concerter, kultur programer og folkekunst salg.

Jeg har gått på grunnskole og gymnas her, men jeg har gått på universitet i Budapest.

Google fordítóval lefordítva nem egészen ugyanaz az eredmény, mint amire én gondoltam, de ez nem biztos, hogy csak az én hibám... Jó lesz ez... :)

Lehet szavazni, hogy hány hibát talál benne a tanár! :)

Hasznos tudni, ha németek közé keveredik az ember

De bizonyára már ismeritek....
Németül: Das Passt wie der Igel zum Arschwisch

A magyarban ennek az "úgy nem jó ez, mint ahogy a lófasz nem furulya, majomsegg nem ibolya, se nem rózsabimbó" a megfelelője, szó szerinti fordításban viszont "illik hozzá, mint sündisznó a seggtörléshez".

Esti séta

Ullevålsveien és St. Olavs gate sarka

Suli

Ha ránéztek az órarendemre, láthatjátok, hogy már nem sok órám lesz... Norvég minden héten kétszer, és lesz még angol is. De az érdekesebbeknek sajnos vége lett... A kedvencem a Cross-cultural business behavior volt, ahol különböző népek kultúrájáról, szokásairól tanultunk. Nem érdemes ugyanis megsérteni a keleti népeket azzal, hogy barátságosan a szemükbe nézünk, ott ugyanis ez inkább frusztrációt vált ki az emberekből. Ugyanitt kerülni kell az eldöntendő kérdéseket, ugyanis a keletiek szerint nemet mondani illetlen dolog, ezért ők rengeteg olyan, elutasítást kifejező szókapcsolattal rendelkeznek, amely nem tartalmaz tagadószót, sőt, némelyikben még az "igen" is megtalálható. Ezért különböző körkérdéseket, ellenőrző kérdéseket kell feltenni, például ne azt kérdezzük meg, hogy megérkezett-e a hajó a kikötőbe, hanem azt, hogy mikor. És ezt is úgy, hogy közben elbeszélgetünk az időjárásról, a feleség és az egész család egészségi állapotáról stb., és közben többször is feltesszük azt a bizonyos kérdést. Fél óra után így megtudhatjuk, hogy az először kapott "tegnap ért be" igazából azt jelenti, hogy talán holnap itt lesz... Nekünk ez furcsa, egy átlagos európai azt kérdezi, hogy miért nem mondják meg az igazat? De ha a másik szemszögből nézzük - amit nem árt néha gyakorolni - a kérdés úgy hangzik, hogy hogy tudnak ilyen udvariatlanok lenni? Érdemes tehát felkészülni az adott ország szokásaiból, kultúrájából, mielőtt az ember oda utazik...

Az osztálytermünk - csak a miénk!

A második kedvencem a Team building volt, amelynek célja nemcsak a mi csapatunk építése, hanem olyan ismeretek elsajátítása is, amelyeket később is hasznosíthatunk majd, ha egy csapatot szeretnénk kovácsolni emberkék kis halmazából.
Tanultunk még project managementet, igazából ez a legfontosabb tantárgyunk. Tervezést, szervezést, ilyesmiket tanultunk, lényegében azt, hogy kell végigvinni egy projektet. Ebből a tárgyból van a legtöbb házink, annyi, hogy inkább nem is írtam be a google naptáramba... Szóval az, hogy egyik héten nincs órám, nem jelenti azt, hogy nem kell csinálni semmit!
Volt még környezetvédelem is, amit ironikus módon egy amerikai tanár tartott. Mellesleg mindenkit buzdított arra, hogy utazzunk az USA-ba, mert szegényeknek nincs akkora lehetőségük arra, hogy más kultúrákkal, más nyelvet beszélőkkel találkozzanak, mint nekünk, európaiaknak. Az ő országuk ugyanis túl nagy, Európa viszont kisebb, ezért sokkal könnyebb külföldre utazni. Hát szegények... nagyon sajnáltuk őket.
A legkevésbé érdekes tárgyunk az európai jog volt, azt hiszem fölösleges magyaráznom, hogy miért.
Végül, de nem utolsó sorban tanulunk még angolul is, ami ugyan nagyon hasznos (legalábbis nekem), de néha nem érzem elég hatékonynak. Ezt persze csak az itteni színvonalhoz értem, és igazából nagyon hasznos dolgokat tanulunk (pl. hogy szerkesszünk szöveget úgy, hogy könnyen olvasható, könnyen érthető legyen), csak néha kicsit lassan halad a tanár. Bár valószínűleg inkább az a probléma, hogy az órák mindig korán reggel kezdődnek :)
Ja és majdnem elfelejtettem a norvég órákat, de ez lehet, hogy egy külön bejegyzést kívánna, olyan különleges a tanárunk. A világ legrosszabb tanárát kaptuk, aki nemcsak unalmas, de rosszul, logikátlanul felépített órákat tart. Kár, mert egész vicces nyelv a norvég, tényleg jó lenne megtanulni. A tanár szerint nagyon nehéz, nagyon furcsa, főleg azért, vannak olyan hangok, mint a mi ő-nk és ű-nk... hahh... no comment... A nyelvtanról annyit, hogy a német és az angol keveréke, azért nem olyan egyszerűen, mint a holland, de nem az okoz gondot, hogy nem értem. Inkább az, hogy nincs elég nagy popóm a szótanuláshoz... De majd holnap tanulok! És már vettem egy mesekönyvet is (csak 20 kr volt...)! :)

Hytte

EPS hytte hétvége

Hétvégén csaptunk egy jó nagy csapatépítést: elmentünk egy vidéki faházba, egy igazi norvég hyttebe. Víz csak kint volt, ott is hideg (100 m mélyről), a budi csészés ugyan, de pottyantós, fűtés fával, mosogatás vízmelegítéssel és a "tiszta" szó egy másfajta értelmezésével. Volt szauna, ami után a bátrabbak beugrottak a hóba kicsit felfrissülni.

Az érkezés nem volt egyszerű, Oslo S-től vonattal, majd busszal, majd gyalog mentünk. A gond az volt, hogy a gyalogos részt már sötétben kellett megtenni, pontosabban holdfénynél. Sok csomaggal. Felfelé menet. Nagyon megörültünk, mikor elértünk a parkolóhoz, ahol Christian kocsija állt, pedig a helyzet az volt, hogy a neheze még csak most kezdődött: mivel a kocsi nem tudott tovább menni, így az utolsó 600 m-en nekünk kellett felvinni mindent a faházba. Még sötétebb út, még több csomaggal, még meredekebben... De végül megérkeztünk, és én nagyon boldog voltam, hogy nem ezen az estén kellett főznöm.

A szervezés egyébként profi volt, Chris, a lüke osztrák srác mindent profin megtervezett. Például az étkezést is, minden nap másik csapat csinálta a vacsit, főtt étel + sali + desszert. Ebből mondjuk adódtak kisebb problémák, pl. Martin kicsit rosszul volt a francia vacsi után, Miguel pedig nem lakott jól a fincsi lengyel kajával... Én a lengyel gárdát erősítettem a vacsigyártásban, és most már biztos vagyok abban, hogy nekik jó ízlésük van evés terén. Először is szeretik a lecsót, valamint a gulyást is, másodszor a Hell's Kitchen esten is tuti fűszeres hambit dobtak össze, és hát ez a kaja... Mondjuk előkerült egy Kotányi is :) a szépséghiba csak az, hogy ezt épp Ausztriában gyártották...

És hogy pontosan mik is történtek a faházban? Természetesen minden este volt buli. Kétszer szaunáztunk is. Nekem nagyon tetszett a hóba ugrálás... De páran inkább az "orosz szaunát" próbálták ki: szauna után futás a kerti igluba (amit nappal építettek), ott egy feles vodka, majd vissza a szaunába. Ez nekem kicsit erős, úgyhogy inkább maradtam a norvég módinál... :) Ezen kívül volt társasozás, ücsörgés a kanapén, elszundítás a kanapén, és karaoke is.












Annyi biztos, az egész nagyon jól összekovácsolta a csapatot, és már hazafelé úton azt terveztük, hogy mikor jövünk vissza.

Az első majdnem síelésem

Pénteken elmentünk síelni, de mint a címből is kiderül, nem nagyon sikerült... Ugyanis pénteken általában féláron van diákoknak a síelés, de most nem volt. :( Ezért inkább úgy döntöttünk, hogy szánkózunk egyet, az alábbi képen látható kis csapattal:
A szánkópálya hossza kb. 2 km, és három-négy perc alatt le is értünk... Vissza busszal lehetett menni, ami úgy egy negyed órás út, a várakozással együtt. :) Aznap szép friss hó esett, és elég sokan döntöttek úgy, hogy a napot szánkózással töltik, aminek következtében délután 3 körül, mikor mi odaértünk, már kialakult néhány nyomvályú. Ez még nem is lett volna akkora baj, csakhogy ezek pályagörbéinek a függőleges irányú komponense folyamatosan változott pozitív és negatív irányba is... Annak, aki eddig még nem tapasztalta ennek a jelenségnek a következményeit, elárulom, hogy egyrészt hátulról nézve nagyon vicces, ahogy előttünk valaki őrületes sebességgel száguld lefelé, és közben függőleges irányba pattog; másrészt viszont, ha történetesen én vagyok ez a valaki, akkor nekem nagyon fáj...

Mindent egybevetve nagyon jól éreztük magunkat, és este tartottunk egy mindenkinek-kék-zöld-a-popója bulit.

Hell's kitchen I

Kicsit sok idő telt el a legutóbbi bejegyzésem óta... Azóta volt egy farsangi bálunk, egy meglepetés szülinapi bulink Teresának... Megtudtam, hogy a norvégok nem tudják, hogy mi az, hogy vaníliapuding, de még azóta sem fogtam fel, hogy nem jöttek rá, hogy ha csokiból és karamellből lehet pudingot csinálni, akkor bizony vaníliából, eperből és még sok más egyéb finomságból is lehet. Ez még érthetetlenebb, mint a kávés dolog. A norvégok ugyanis híresek arról, hogy rengeteg kávét isznak. Csak azt nem értem, hogy miért nem tesznek bele normális mennyiségű koffeint?? Akkor nem kéne vödörszámra inni, hogy hasson valamit... Ők ugyanis a nagyon híg kávét, vagy inkább kávés vizet szeretik.
De hogy valami jót is mondjak: a Freia csoki olyan jó, amilyen sehol máshol nincs a világon! A kedvencem a kekszdarabkás. Tejcsoki, de mégsem ízetlen, pici, de ropogós kekszdarabkákkal, és mintha valami citromíz is rémlene benne... nem felismerhetően, csak pont annyira, hogy felhívja a figyelmed arra, hogy ez a világ legfinomabb tejcsokija. :)

Ööö... az a lány ott elől nem is EPS-es...

És ha már a kajáknál tartunk: ma rendeztünk egy főzőversenyt! Nagyon szuper lecsót csináltunk, egy osztrák, egy lengyel és egy spanyol sráccal. Igaz, hogy az itt kapható pirospaprika nem volt túl erős, talán jobb lett volna egy indiai üzletben megvenni. De ehhez képest nagyon jó lett, igazán szupi kis csapat voltunk! :) Nekem már kicsit hiányoztak az otthoni ízek, ezért lehet, hogy elfogult vagyok, de a többiek kajáját még a mi, nem igazi pirospaprikával készült rizses lecsónk is simán lepipálta! :) Na jó, ez lehet, hogy kicsit túlzás, már csak azért is, mert nem nyertük meg a versenyt. De ilyen jót már rég ettem!
A lengyel-francia csapat melegszendvicseket csinált, ami nagyon finom volt, csak kevés... :(
A spanyolok egy szuper husit egy borzalmas szósszal öntöttek le, és pici hideg krumplikockákkal tálalták. A husi tényleg nagyon jó volt, boros szószban főzték, amiben nem tudom mi lehetett még, de nagyon jól átvette az ízeket a husidarab.

A spanyol és a német csapat is nagyon alkot valamit

A németek egy holland lánnyal kiegészülve fasírtot csináltak, én láttam, hogy volt benne hagyma, de nem annyira lehetett érezni. Azért nem volt rossz. Viszont a sültkrumpli! Kis hagymával, kicsit lesütve... hm... Így elmesélve megint megéheztem...

Suli

Nagyon gyorsan elröpült az első hét... Nekem úgy tűnik, mintha nagyon rég lett volna hétfő, annyi minden történt azóta, rengeteg az új információ. Sikeresen csoportot váltottam, nem voltam ezzel egyedül, és most már teljesen máshogy néz ki a csoportbeosztás, mint ahogyan azt múlt héten feltettem.

A mi projektünk egy általános iskola hőszivattyújának a vizsgálata. Kicsit rosszabb hatásfokkal dolgozik, mint illene, a mi feladatunk kideríteni, hogy mi a baj. Remélem sikerülni fog.
A tanárok nagyon kedvesek, segítőkészek, és - félreértés ne essék, nem panaszkodni akarok az otthoniakra - kicsit máshogy gondolkodnak a tanár-diák viszonyról, mint azt én eddig megszoktam. Szerintük ők azért vannak, hogy mi okosabbak legyünk. Sok pénzt fektetnek az oktatásba, ha valakinek valami nehezen megy, elmagyarázzák megint, kérdezni bármennyit lehet. Lehet hogy abban az is benne van, hogy mi külföldi diákok vagyunk, nem tudom. Én inkább azt tartom valószínűnek, hogy van elég idejük a diákokkal törődni, mert nincs szükségük másodállásra ahhoz, hogy meg tudjanak élni valahogy...

Ami viszont biztos, hogy azért van, mert mi külföldi diákok vagyunk, az az, hogy az óráknak eddig mindig sokkal hamarabb lett vége, mint ahogy azt az órarendben írták. Tetszik... A lényeget ugyanis elmondta a tanár, mindig ad fel házit, és elmesélte, hogy hogy csináljuk meg. Így ott helyben el is szoktuk kezdeni a házikat, és még így hamarabb értünk haza. :) A többi óra nem biztos, hogy ugyanilyen lesz, de valószínűleg hasonló...

Nekünk, külföldi diákoknak minden péntekre szerveznek valamilyen kulturális programot. Most pénteken szánkózni voltunk, majd megittunk egy forrócsokit itt. A kilátás nagyon szép volt! Ezen az oldalon a Vinter képre kattintva belenézhetsz, hogy milyen szépet láttunk... Látszott az egész város meg a szigetek, a fjord vége is! Nagyon szép volt!


Később majd megyünk a parlamentbe, hajós múzeumba, csokigyárba, egy 10 km-es, három tóban fürdős túrára, és még sok más helyre!

EPS Projects - csoportbeosztás

A módosult csoportbeosztás:

Group A: A non-visual (audio) interface for a portable mp3-player
(Supervisor: Frode Eika Sandnes)
1 Collado Medrano Daniel Spain Computer science
2 D. L. de Oliviera Renata Norway Applied comp. science
3 Bavard Ivan France Computer science
4 Janel Stéphane France Computer science
5 Kabdebon Claire France Machine

Group B: Experimental investigation of fatigue properties of steel specimens
(Supervisor: Sidsel Bech)
1 Henneke Christian Germany Intl. sales & purchsing
2 de Bbruijn Anne Netherlands Aviation eng.
3 Boersma Maria Netherlands Aviation eng.
4 Heumann Dominik Germany Energy eng.

Group C: Monitoring the energy consumption in the faculties main building
(Supervisor: Heidi Liavåg)
1 Rodriguez Valentin Laura Spain Electric power eng.
2 Berger Christoph Austria Production techn.
3 Olsen Line E. Norway Applied comp. science
4 Pierscinska Malgorzata Poland Bio.med eng.
5 Pawlak Maksymilian Poland Computer science

Group D: Cell attachment monitoring
(Supervisor: Boning Feng)
1 Felipe Guevara Miguel Angel Spain Computer science
2 Garces Rubira Javier Spain Computer science
3 Groszkowski Lukasz Poland Bio.med.eng.
4 Cesari Pascal France Computer science

Group E: Analyzing a geothermal heat pump
(Supervisor: Erling Bøe)
1 Erdődi Zsófia Hungary Transport eng.
2 Rugama Montaña Teresa Spain Chemical eng.
3 Strelow Ronald Germany Intl. Sales and purchasing
4 Schnitt Martin Germany Intl. sales and purchasing